Itt megtudhatod...
Éva és Imre: Ez a Keramitál Bt.
A kezdet olyan rég volt, hogy az én koromban lassan gyógyszer kell ahhoz, hogy visszaemlékezzek.
Valamikor gyerekként agyagra volt szükségem (nem túl magasztos célból), amit egy fazekasmesternél meg is találtam. Ez az ember aztán megmutatta nekem, hogy készül a kerámia, korongon. A figyelmemért pedig megajándékozott mindig egy kis agyagdarabbal. Egyszer aztán elszámoltatott. Kénytelen voltam összekapni magam és csináltam valamit. Az eredmény nekem nem mondott túl sokat, de az ő szakértő szeme, tehetséget sejtett benne. Ez pedig engem úgy 'megmotivált", hogy gyúrtam, rajzoltam és elkezdtem érdekelni a művészetek iránt is. Innen az életem, erre a vágányra került. Jöttek az iskolák ahol mindig is, csak ezt tanultam. A folytatás pedig az lett, hogy munkahely kellett. Az pedig mi más lehetett, mint ahonnét az egész elkezdődött. Akkor Műtex Htsz volt a neve, ma már se híre se hamva, nemhogy neve.
Feleségem valamikor serdülő lány korában, a szüleivel Velemérbe kirándult. Ott meglátogattak egy fazekas portát és akkor határozta el, hogy a gimnázium után, ezt a mesterséget fogja megtanulni. Az iskola, a műhelygyakorlatra az imént említett céghez küldte. Ez egy jó munkahely volt, mert a kötelesség mellett jutott idő arra is, hogy 'felkaroljuk a fiatalokat" . Innen már közös az utunk.
Ebből a "karolásból" aztán házasság lett, és közös álmodozás arról, hogy majd egyszer lesz egy közös házunk és műhelyünk. Nem is vártunk túl sokat, mert kb. 6 év múlva már béreltünk is egyet Kőbányán, miközben a biztos megélhetésért, még más cégeket is erősítettünk. A családi házunkat, már ekkor úgy építettük, hogy a szuterénben egy szép műhely legyen. A házunk elkészült, a műhely is. Beköltöztünk és céget alapítottunk. Ez lett 1995 januárjától, a
Keramitál Bt.
A cég születésétől a mai napig, nagyon sok változás történt. A kezdeti, nagy mennyiségben gyártott, javarészt sokszorosított termékek, nagykereskedéseken keresztüli értékesítésétől, a több ezres tételű céges ajándéktárgyak legyártásán át, a jelenlegi, valódi kézműves portékák megalkotása és kézműves vásárokban eladásáig.
Nem tudhatom, hogy a nyájas olvasó az utolsó sorokból mit olvas ki, de nekem ez a hosszú összetett mondat, a történelem. Kezdve a lélektelen tömegtermeléstől, az ideges kereskedőkön és a szűk határidős teljesítéseken át, visszajutottunk oda, amiért egykor elkezdett érdekelni ez a világ. Az alkotás. És amivel nem számoltunk, a vásárokban az emberek. Akik szeretnek beszélni , beszélgetni . A tárgyakon keresztül alakulnak kapcsolatok, hiszen azonos rezgésen vagyunk. Mi, akik -vágyaink szerint- szépet és hasznosat alkotunk és Ők, akiknek örömet okoznak ezek a tárgyak. Nagyon jó érzés az, ha egy vásárban valaki elmeséli, hogy amit tőlünk vett, az neki mennyire kedves tárgya lett. Olyan is akadt aki, hirtelen indulattal lefényképezte és elküldte nekünk. Együtt örültünk. Nem is kell nagyobb köszönet. Ilyenkor csak egyre gondolhatunk; jól döntöttünk, amikor amikor ezt a mesterséget választottuk.
És talán még egyre…: reméljük, mind többen érzik, hogy jól döntöttek, amikor tőlünk vásároltak valami kedvükre valót.
Papp Imre